Belorusszia – régi Fehéroroszország

Fehéroroszország Kelet-Európában helyezkedik el, egy tengerrel elválasztva a szomszédos országoktól. Lakosságának a száma meghaladja a 10 millió főt, mely évszázadokon keresztül folyamatos pusztítás alatt volt.

Belorusszia természeti környezetét alapvetőn síkság jellemzi, azonban az ország középső területén húzódik végig egy hátság, hatalmas kiterjedésű mocsaras vidékkel is találkozhatunk ezen a környéken. A tóhátság területén erőteljes a domborzat és rengeteg tó és folyó halad át a területen keresztül.

A síkság mellett Fehéroroszország jellemző természeti adottsága, hogy egyharmadát erdőségek borítják. Morénahalmok, mocsaras síkságok és vidékek, tavak – változatos egy természeti képet nyújt az odautazó számára. 1980-as évektől kezdve a mocsaras vidékek visszahúzódnak és átalakítják őket szántóföldekké, így kedvezve a mezőgazdaságnak és a turizmusnak.

Azt mondják sokan, hogy nem igazán lehet turistacélpont az emberek számára, de aki igazán vágyik egy kis kikapcsolódásra, egy kis vadságra és ridegségre, az itt is ugyanúgy megtalálja a számításait.

Belorusszia éghajlata a mérsékelt – kontinentális égövbe tartozik, vagyis nem találkozunk szélsőséges időjárással, kellemes, csalogató a nyár, és hideg a tél.
Azonban a mérsékelt éghajlat mellett érvényesül egy másik hatás is: Kelet-Európai síkság egyes területén jelentős óceáni hatással és időjárással találkozunk, ami leginkább a csapadékmennyiségben tud megnyilvánulni.

Belorusszia lakosságának nagyobb részét a belarusz népesség teszi ki, de szintén nagyszámban élnek az országban orosz és lengyel nemzetiségűek.
A hívő lakosság nagyobb része ortodoxvallású, de találunk itt katolikus templomok is, abból az időből, amikor a kereszténységet felvették.

A legnagyobb városok közé tartozik a főváros, Minszk, Honel vagy Vicebiszk.
Fehéroroszország történelme a szlávokkal összekapcsolódva kezdődött el, a 9. században a Kijevi Fejedelemség része lett, majd a később litván fennhatóság alá kerül
A 16-18. századra a lengyel megszállás és uralom jellemezte, ami a függetlenségi harcok miatt a lakosság egyharmadának az elpusztulásával járt együtt. A 19. században mivel a Lengyel Fejedelemség felbomlott, és más országok martaléka lett, így Belorusszia sem maradhatott ki a felosztásból: a cári birodalom részévé vált.
1918-ra sikerült kikiáltani a Belorusz Népköztársaságot, innentől kezdve már Fehéroroszországnak nevezik.

A szovjetektől a végleges függetlenséget az ország csak 1991-ba kap.
Az ország igen szegény ásványi anyagokban, ezért leginkább a tőzegtelepeire és az erdőségeire hagyatkozik. (fa – és cellulóztermelésre használják fel a fákat).
A kontinentális éghajlat következtében a délen megtermesztett lenből szőnyegeket készítenek, melyek Európa-szerte kedveltek.

Az országban négy helyszín található, mely a Világörökség részeként tartják számon: Nyazsvics várkastélya, Mir vára, Belovezssszkaja Puscsa és Struve földmérő vonala.
A csernobli atomkatasztrófa következtében az ország déli része teljesen lakhatatlanná vált, folyamatban van az újjáépítése.

Belorusszia látnivalói közé tartoznak a nemzeti parkok, a Szent Péter és Szent Pál templomok, Szent Lélek katedrális, Szent Simon és Szent Elena Székesegyház, az Óváros, Szent Szófia Székesegyház, Chagall-galéria, Lidi vár, Etnográfiai Múzeum. Igazából nem is kihalt országról van szó, aki ezt választja úti célnak, lehet része természeti szépségnek és múzeumokba, templomokba járva ismerkedhetett meg a méltatlanul elfelejtett országgal.