Dominikai Köztársaság

A Karib-tenger gyöngyszeme, a napfényes Dominikai Köztársaság Hispaniola-sziget keleti kétharmadán helyezkedik el, Haiti közvetlen szomszédságában. A hófehér homokkal, azúrkék tengerrel és pálmafákkal szegélyezett, az egyenlítőtől alig 18 fokra elterülő sziget már 500 évvel ezelőtt ámulatba ejtette első európai látogatóit, Kolombusz Kristófot és csapatát. Dominikát azóta is európai turisták ezrei lepik el, hogy a pálmafák árnyékában élvezhessék a sziget egyedülálló hangulatát és szépségét. Az itteni trópusi éghajlathoz igazi forró latinos karneváli hangulat és zene is párosul, az év minden napján.

A Dominikai Köztársaságot délről a Karib-tenger, északról az Atlanti-óceán határolja. A szigetet a dél-európaihoz hasonló, mediterrán klíma jellemzi, napsütéses, meleg idővel, amely egész évben alkalmassá teszi az ott tartózkodásra. A több mint 9 millió spanyolnyelvű szigetlakót számláló Dominika fővárosa a gyarmati múltat idéző Santo Domingo. Az ország középső részén vonul végig a karibi térség legmagasabb pontját, a 3175 méter magas Pico Duartét hordozó Központi-kordillera. A szigetet sűrű, karcsú törzsű pálmaligetek borítják.

A szigetet Kolombusz fedezte fel, 1492-ben. A már 2000 éve fennálló helyi Arawak-indián kultúrát a spanyol hódítók hamar romba döntötték, és saját közigazgatást vezettek be. Dominika történelme során a spanyolok, franciák és az amerikaik fennhatósága alatt is volt. A spanyol gyarmatosítás örökségeként a sok gyönyörű és monumentális történelmi emlék mellett a szigetlakók hithű katolikusok, melyre az országban szétszórt sok kis templom és kápolna is bizonyítékul szolgál.

Dominika télen vonzza leginkább a látogatókat. Amikor Európában beköszönt a hideg, és már mindenki alig várja az enyhülést, itt csak akkor kezdődik igazán az ünnepi- és nyári hangulat. Az ország nemzeti ünnepeinek a fele január és február hónapban van, és februárban van többek között a La Vega, és Santo Domingo területén megrendezett színes fesztivál is. Santo Domingo, az „újvilág” legrégebbi európaiak által alapított városa visszarepít minket a spanyol gyarmati időkbe. Az El Alcasar palotában még mindig áll Kolombusz hálószobája, csakúgy, mint a hatalmas, banánfákkal körbevett Ozama erőd, a Kolombusz-világítótorony vagy a város fölé magasodó Santa Maria la Menor katedrális, amely azóta is az itt lakók vallásosságát jelképezi. Dominikában található meg a világ legmonumentálisabb emlékműve, szintén a híres tengerész, Kolombusz emlékét őrzi. Innen indul a Malecon-sétány is, mely a város közepét szeli át. A meghitt utcácskákon sétálva magával ragadják az utazót a tarka épületek, és pálmafák sokasága, melyek beszínesítik a nagy múltú várost.

Az emberekre egész évben jellemző a kedvesség és a jó hangulat, ami hamar átragad az ide látogatóra is. Vidám kis kávézók és bárok várják a vendégeket a városokban és a tengerpartokon. Az itt élőknek lételemük a tánc és a zene, a forró karibi éjszakában sokan mennek az utcákra, hogy részesei legyenek a jó hangulatú estéknek. A városokban minden sarkon táncra hívó latin zene szól, és a mulatozás csak éjfél után ér véget. Dominika felkészülten várja az ide látogatót. A megannyi gyönyörűen kialakított üdülőövezet közül a sziget délkeleti részén található Punta Cana, és Bavarora a legnépszerűbbek. Itt gyönyörű a part, és mindent megtesznek a külföldiek minden igényének kiszolgálásáért, de az igazi hamisítatlan dominikai hangulatról sajnos itt többnyire le kell mondanunk. Természetesen kisebb központok és partmenti falvak is találhatók, ahol megtalálható a hamisítatlan dominikai hangulat. A természet szerelmesei itt igazán kiélhetik magukat, hiszen a sziget középső részén lévő hegyek éppoly csodásak, mint a tengerpart. Az ország északi részén található a Samaná-félsziget, amely természeti szépségéről híres. A vízisportok szerelmeseinek ajánlott úticél Cabarete, a sziget legjelentősebb vízisport központja.
Nem szabad kihagyni a helyben készült világhírű szivarokat, illetve a helyi kávé– és koktélkülönlegességeket sem.