Erdély Utazás
Erdély a honfoglalás után több mint egy évezreden keresztül Magyarországhoz tartozott, annak részeként fejlődött, így természetes, hogy aki ide utazik, szinte otthon érezheti magát máig is. A XX. századi kommunizmus évtizedei nagyon megnehezítették itt az életet, az ország csak mostanában kezdett kilábalni ebből az állapotból, Románia Európai Unióhoz való csatlakozásával azonban Erdély dinamikusan fejlődő régióvá vált, a turizmus terén is.
Számos híres magyar történelmi személyiségnek, művésznek adott egykor otthont Erdély: Ady Endre, Bartók Béla, Dsida Jenő, és a sort még sokáig folytathatnánk. Ma intézmény- és utcanevek, szobrok, házak őrzik az emléküket. Ilyen például Mátyás király gyönyörű lovas szobra Kolozsváron, és szintén itt található Hunyadi Mátyás szülőháza is.
Erdély legfőbb vonzerejét jelentik a szinte érintetlen tájak, a fenyőerdők, a Keleti-Kárpátok magas hegycsúcsai és a köztük megbújó apró tavacskák. A legérdekesebb természeti képződményeket talán a híres-nevezetes Sóvidéken, Székelyföld szívében találhatjuk meg. Parajd, ahol már a rómaiak is sót bányásztak, híres arról, hogy a sóbánya barlangjaiban eltöltött idő rendkívül hasznos a légúti megbetegedésekben szenvedőknek, mivel a bánya tiszta és száraz levegője magába szívja a nedvességet, a só pedig elpusztítja a kórokozókat. Mára a kitermelt kamrákban futballpályát, büfét, játszóteret, sőt, még egy ökumenikus kápolnát is kialakítottak, hogy test és lélek egyszerre gyógyulhasson a 4 óra kötelezően lent töltendő idő alatt.
Egy másik kedvelt látnivaló a Békás patak völgyében elterülő Békás-szoros, amely Erdély legszebb és leghosszabb szurdokvölgye, hegymászóknak igazi paradicsom. A közelben található még a Gyilkos tó, mely egy hegyomlás következtében, 1837-ben keletkezett. A környék kedvelt a gyógyüdülésre vágyó turisták körében.
A télen érkezőket a tavak, erdők mellett sípályák is várják, ahol a síelő nagyon gyakran magyar személyzettel találkozik.
Erdély falvaiban a falusi turizmus nem a turistáknak felépített istállókat és malmokat, vagy a simogatásra tartott háziállatokat jelenti. Itt testközelből tapasztalhatjuk meg, hogyan éltek egykor nagyszüleink, meg az ő szüleik, hiszen sok vidéken ez az életforma máig fennmaradt. Az emberek ma is viselik a díszesebbnél díszesebb ruhákat, szoknyákat, kötényeket, amelyeket minden tájegységen, minden faluban eltérő mintával és módszerrel készítenek el. Ma is büszkén őrzik a több száz éves hagyományokat, amik még színesebbé teszik Erdély kultúráját. A székelyek legnagyobb ünnepe a Csíksomlyói Búcsú, ilyenkor rengeteg, több százezer ember zarándokol ide, hogy meghallgassa pünkösd szombatján a nagy misét és megtekintse a világ legnagyobb ismert kegyszobrát.
Erdély magyarlakta területein számíthatunk arra, hogy az emberek magyarul köszönnek az utcán, a boltokban magyar eladókkal találkozunk, és rengeteg kiadó házat találhatunk, amelynek magyar a tulajdonosa, nyelvi gondunk tehát nem nagyon akadhat. Az anyaországiakat itt szívesen látják, gyakran megkínálnak egy kis házi pálinkával vagy a gazda saját borával.
Az árak az itthoniakhoz képest jóval alacsonyabbak, viszont itt is ugyanúgy megtalálhatóak a bevásárlóközpontok, plázák, bankok, mint bárhol máshol. Romániában nemrég vezették be az új lejt, amely a réginek a tízezerszeresét éri, és bár már csak ez van forgalomban, azért ne lepődjünk meg, ha a helyiek még mindig milliókban és milliárdokban számolnak.
Románia, és így Erdély útjai néhol katasztrofális minőségűek - bár a helyzet egyre javult az utóbbi években -, viszont a benzin is olcsóbb, mint nálunk.
Erdély hihetetlen természeti gazdagsága, kultúrája, az emberek kedvessége mind-mind érvek amellett, hogy eltöltsünk itt egy, vagy akár több hetet is, megismerjük a történelmi Magyarország egyik nagyon fontos régióját.
